Tenerife La Gomera

4 nap 2. rész - május 26 kedd -Teide - sziget túra

2015. június 13. - turtleke

Azt hittük ennél szebb már nem is lehet, bár még így is talán a Roques-kat tartottuk a legszebbnek. Az út a Teidéről lefelé északi irányban viszont szó szerint mesésnek bizonyult. A virágzó zöld bokrok sárgán világítottak a vörös homokban, miközben a felhők kúsztak fel a hegy oldalán. Fantasztikus volt, talán a legszebb. Meg is álltunk, kiszálltunk, érezni lehetett a felhő páráját mintha vizesek lennénk, de nem úgy mint amikor esik, csak a párát, ahogy jöttek a felhők, és közben sütött a nap, fantasztikus volt, egyszerűen tényleg leírhatatlan. Itt láttuk lefelé menet a csillagvizsgálóhoz tartózó furcsán szép fehér épületeket is, de azokat közelebbről nem tudtuk megnézni.

És mi következett ezután? Mesebeli felhőben lévő hatalmas zöld erdőben utaztunk lefelé. Mintha a gyűrük urában vagy más misztikusabb mesefilmben lennénk. Hihetetlen volt. Még mindig kb. 2000 méter magasan a Teide Nemzeti Parkban voltunk. Látásviszonyok  a felhpben kb. nulla. Sok videó készült itt is, a szebbek talán az erdősebb részen vannak, ahol a hegy egyik oldalán semmi felhő, csak szikrázó napsütés, a másik oldalán pedig a felhők fedtek mindent. Ez ha minden igaz az első felvétel, amikor belementünk a  felhőbe, talán nem a legszebb, de az első élmény:

Ezután egy nyugisabb autópályához hasonlító szakasz következett. Az eszközeink kezdtek megtelni és lemerülni.  A Heros, az iphone-om is már fullon volt, a Hero-ban kártyát is cseréltünk. Így csak 1-2 képet készítettünk. A Nikont pedig a homokos partra a még a munka fotókra tartogattuk. Merthogy ilyeneket is terveztünk, így kicsit dolgoztunk is a megállóknál, a Teidén is. :) Ekkora már éreztük nagyon a tűző nap erejét. Talán már a Teide csúcsán is a képgalériában is látszott, hogy kezdtünk vörösödni. Ez a nap volt az egyetlen, amikor nem kentük be magunkat tetőtől talpig a fényvédőkkel reggel, és ne kérdezzétek miért, egyszerűen cska kimaradt valahogy, hiába tartottuk ezt akkor már 3 napja reggeli rutinnak. És a fejünket sem fedte mindig a sapka, mert hüvős szélben nem éreztük, hogy kellene. Ekkor a kocsiban én már nagyon elfáradtam, talán Feri is. De kezdett sajnos fájni a fejem is nagyon. Az utolsó fájdalomcsillapítót be is vettem, ami nálunk volt. 

Santa Cruz nagyváros, nem is láttunk belőle sok mindent, csupán a kikötőt, de azt közelről. Ez a Google Maps-nek volt köszönhető, mivel lenavigált minket a normális főútról konkrétan az óceán széléig, ahol még ilyen vámos sorompón is átmentünk :) - nyitva volt - Biztos azt hitték a Jeep-re az ott álló emberek, hogy szállítunk majd valamit. :) Sokan bicikliztek, futottak az óceán partján. Láttunk hatalmas nem tudom miket is, ilyen rakodó akármiket is. Végül felmentünk a rendes útra és elértünk Playa de Las Teresitas-ig, a fehér homokos partig. Alapvetően a kanári szigetekre mindenhová a strandolós partokra Afrikából szállítják a homokot, mivel a vulkanikus eredetű partok kavicsosak, nem homokosak alapvetően. Ide 1973-ban szállították a fehérhomokot, a Szaahara spanyol felségterületéről, ez kb. 4 millió zsáknyi homok importot jelentett.

screen_shot_2015-06-13_at_13_09_00.png

Szép volt a part, a homok valóban nagyon világos volt, nem úgy mint Playa de Las Vistas-ban, de azért nem sokat időztünk mert már későre is járt, elmúlt talán 5 óra is. Erőm sem nagyon volt a napon sokat lenni, mert rögtön megéreztem ha napsütés ért. Készítettünk fotókat, kicsit élveztük a partot, de aztán indultunk is visszafelé, de már az autópályán egészen délre le, a szeretett kis Hotelünkig. Nos, meg kell hagyni, hogy az autópálya út még így is élvezetes volt. Elvégre nem sokszor autózik az ember az óceán partján  autópályán. De voltak alagutak, szélforgók is, láttuk a repteret is, olajfinomítót is. Sőt én láttam életemben először óceánjárót is. Hatalmas volt, bár egy dagi pálmafa nem akarta, hogy lefotózzam :) Ferinek nem ez volt az első élménye, ő látott már korábban is. Nekem nagyon tetszett, de hosszabb útra nem indulnék ilyenekkel. Szerintem túl veszélyes. (A fotó az óceánjáróról a dagi pálmával még az előző galériában látható).

Az autópálya út csak 1,5 óra volt hazafelé. Fél 8-8 felé érkeztünk meg. Végül sikerült a Jeep-nek is parkolóhelyet találnunk, persze csak 1 volt szabad újra, de az ránk várt :). Még a vacsora végére is odaértünk, szépen átöltöztünk, de csak tükrös selfie készült mert már minden készülékünk megtelt, lemerült.

Áljon itt a vacsora helyett a reggeli, hisz a poszt elején azt is kihagytam. Pedig fontos volt nagyon, hogy ezt a hosszú utat végig tudjuk csinálni. Tojásrántotta kellet, hogy erőt adjon, na meg persze az ananász karikák. A kis vaniliás karikám cska ezen a napon nem volt választható, így más péksüteménnyel fogyasztottam az első kávémat. Ki gondolta volna még akkor, hogy ennyi élményben lesz aznap részünk :) És itt még látható az is, hogy nem voltunk pirosak, sőt még talán barnák sem nagyon. 

Az esti csavargás is elmaradt, hisz fáradtak voltunk, késő is volt már, és másnap nem egy újabb út várt ránk, hanem egy másik egész sziget felfedezése :) Az estét így a készülékek felkészítésével, memóriakártyák winchesterek másolásával és korai elszunnyadással töltöttük. Meg kell említeni azért, hogy a legfontosabb dolog az este folyamán a folyamatos hűtő, napozás utáni krémmel történő kezelés volt. Nagyon praktikus és hasznos, nagyon jó, hogy még ilyen azonnali leégésre vörösödés gátló krémet is vettünk, kellett. A kókusz és mandulaolaj, és a vegyi koncentrátumok benne nagyon jól hatottak. Ilyen leégésben még nem volt részünk, ez is segített kidőlni azért a nap végén.

A bejegyzés trackback címe:

https://tenerifelagomera.blog.hu/api/trackback/id/tr207538932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.