Tenerife La Gomera

3. nap - május 25 hétfő - Masca

2015. június 08. - turtleke

Úgy terveztük, hogy az előre egyeztetett 10 óra helyett, megpróbálunk fél 10-re kiérni a mólóhoz, átvenni a kocsit, hogy papírozás stb. után talán kicsit hamarabb kiérjünk teknősözni, hiszen még Mascába is megyünk, és délután 3-ra jönnek értünk a szállodához a katamaránosok is. Így ismét korán keltünk, ahogy lehetett reggeliztünk, hogy 9 órakor már úton is legyünk gyalog a Los Cristianos-i kikötőig.

A reggeli szokásos vaniliás karika és ananász nélkül nem telhetett el:

Hamar kiértünk, egy nő miatt kicsit várni kellett, de még így is nagyon gyorsan sikerült a kocsifelvételt elintézni. Odafelé persze lestük a kint álló autókat, vajon látjuk-e a Jeep-et, és bizony láttunk egy nagy fekete monstrumot, és megemlítettük, hogy reméltük nem az óriási példányt kapjuk, hanem a kis Jeepet. :) Feri 3 ajtós Jeep Wranglert szeretett volna, mert a másik amire lehetőség volt, elvileg egy 5 ajtós, 3.6 literes óriási Wrangler lett volna, aminek ugyebár a fogyasztása sem lehet kevés. Persze, hogy a nagyot kaptuk, Jeep Wrangler CRD de "csak" 2.8 literes motorral. Kb. 2-3 éves lehetett csupán mert elég kevés km volt benne. A kikötő meletti fizetős parkolóban állt. Kaptunk parkoló kártyát is, amivel ki tudtunk jönni. De mindezek előtt, ha már ott voltunk, elintéztük az online megvásárolt Komp jegyek adatfrissítését is. Ugyanabban az épületben van a Fred Olsen komp társaság kis irodája is, és mivel meglett a kocsi rendszám, típus így leadhattuk ezt is, de hálistennek új jegyet nem kellett nyomtatni, vonalkódos jegyet bérelt autó címszóval kinyomtattuk előre, most pedig csak felvették a plussz adatokat. Ezután átvettük a Jeepet, amihez ki sem jöttek, csak odamentünk érte mi ketten a parkolóba. A biztonság kedvéért minden részletét lefotóztuk, hogy ha bármi történne átvételkor, minden dokumentálva legyen. Mivel majdnem üres volt a tankja az autópályán az első lehetőségnél teli tankoltuk. Összesen a 3 nap alatt 402 km tettünk meg vele, legtöbbet egyesben kettesben kaptatón :) és talán épp ezért keveset evett, a tank majdnem félig volt még amikor visszaadtuk.  Csak az autópályán másnap a sziget északi csücskétől a déliig evett sokat a kocsi.Viszont Feri szerint olyan volt vezetni, mint egy teherautót, nagy hosszú váltások, és traktor hang :) Íme minden részlete:

Aranyosak voltak a CICAR-osok, kaptunk a szigetről egy óriás térképet is az autóhoz, és egy CD-t ami ilyen relaxálós nyugodtsággal és dalamokkal 40-50 zeneszámban meséli el a látnivalókat, érdekességeket. Masca-ról visszafelé hallgattuk, de elég idegesítő volt, majd nem hallgattuk, és amikor visszaadtuk az autót véletlenül benne is maradt a CD a CD lejátszóban :)

Elindultunk Los Cristianos-ból El Puertito partjához, a teknős beach-hez. Ez így egy 25 perces autóút. Na most a Google maps nem akart működni a telefonon mert ugye Tenerifén szolgáltató meg térerő az egy igen kérdéses pont. Aztán az érdekesebbnél érdekesebb körforgalmakat, vagy ovális 8-10 kijáratos, autópályát keresztező megoldásokat ne is említsük. :) Tankolással együtt több mint egy óra volt nekünk az út. De aztán belejöttünk, én is a navigálásba, Feri is a szerpentinekbe. 

screen_shot_2015-06-08_at_12_47_39.png

Ami különösen érdekes az egészben, hogy az Ola-sokkal abban maradtunk, hogy mivel El Puertito 12 kis házacskából álló falu és egy kis öböl, és csak egy út vezet oda, majd úgyis látjuk a nagy kék zászlójukat és megtaláljuk az üzletüket. Na ehhez valószínűleg be kellett volna menni a közeli városba, amit nem tettünk meg. Másrészt hideg is volt, az öbölnél sem sokan teknősöztek, egy csapat búvárt láttunk épp libasorban bevonulni a vízbe, de sok hajó sem volt. Már 11 óra volt, és még 2-3 óra teknősözés, és meg is kell keresni őket, akkor hogy megyünk Mascába és érünk vissza 3-ra a hotelhez? Telefonáltunk, azaz Feri, ő volt az intéző :) Megbeszéltük a csütörtök utolsó napi reggelt, 9 órát, jöjjenek mégis értünk kocsival, úgy egyszerűbb lesz. Utólag ez nagyon jó döntés volt. Szerintünk a víz még akkor hétfőn is zavaros volt, és még akkor nem tudtuk, de végül hajóval mentünk az öbölbe, ami sokkal fantasztikusabb élmény volt, mint a partról besétálni. Mindazonáltal annak is örülünk, hogy így kocsival lementünk ehhez a parthoz, mert bizony meg volt a maga varázsa a helyiekkel együtt.

El Puertito után elindultunk Mascába. De szerettünk volna még egy kávét inni, így megálltunk El Puertito mellett az autópálya előtt, és mint kiderült ott bizony tevegelni lehet. Nagyon megsajnáltam a tevéket, az utolsó nem is akart leülni parancsszóra a sorba. Aztán meg felültettek rájuk mindenkit, és egy akkora helyen járatták őket körbe, mint a mi kertünk vasváriban. Nem is értem ebben az embereknek mi az élvezet. A kis gyerekek persze ordítani kezdtek, amint a tevék felálltak. :)

screen_shot_2015-06-08_at_14_09_28.png

A Mascába vezető út számomra meglepetés volt. Ez volt a sziget észak-nyugati legmesszebbi pontja, ahová elmentünk. Én nem készültem fel annyira, mint Feri. A tériszonyom elég hamar megmutatkozott izzadó tenyerem, talpam és a majrévas markolása során :) A látvány persze fantasztikus volt. Feri folyton kérdezte a szűk kanyargós úton, hogy mennyi van még jobb szélen? Hát semennyi :) nézzek ki le a szakadékba, közben forgassak a Hero-val, figyeljem a gps mit makog, és ne szédüljek ki a kocsiból :) A képeken az óceánon láthatóvá válik La Gomera szigete is, amit a partról korábban nem láttunk, csak egy homályos folt felől sejtettük, hogy az lehet az. A nehézkes közlekedést pedig jól mutatta, hogy a turista buszok is csak tolatással tudták a kanyarokat bevenni, olyan élesek voltak, és persze meredekek is. Erre egyszer nekünk is szükségünk volt. Dokumentáltuk midnezt 1-2 érdekes videóval. De majd Feri készíti el az összefoglaló videókat, amik az utunk teljes hangulatát igazán átadják majd.

Én csupán 1-2 videót használok a blogban, ahol úgy érzem, hogy kell ahhoz, hogy teljessé tegye az élménybeszámolót. Így itt is, Mascánál. Volt egy zenész, aki csodálatos hangszerén, a "Hang"-on játszott. Ez adta meg igazán a kissé spirituális Masca hangulatát.

A Hang egy acélból készült idiofon ütőhangszer. Két egymással összeragasztott gáznitrált acél félgömbből áll.[1] A tetején a hanggödrök kalapáccsal vannak kialakítva. Az először Svájcban készített hangszert az acél dobokból (steelpan) kiindulva építették. Több éves kutatás és akusztikus kísérletezések és a világ különböző tájairól származó érdekes hangszereinek tanulmányozása után (gong, gamelán hangszerek,ghatam, harangok) a hangszer egy UFO-ra emlékeztető alakot öltött. Udu-szerű hangok kiadására is képes a hangszer, mivel üreges teste Helmholtz rezonátorként működik. Hangja a terápiák révén itthon is ismerthangtálakéra emlékeztethet.

Neve a berni német hang, azaz 'kéz' szóból ered, nincs köze a magyar hang szóhoz.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hang_(%C3%BCt%C5%91hangszer)

Masca 1960-ban még mondhatni megközelíthetetlen volt. 2100 méter magasan fekszik ez a kis falu, egy érdekes természeti képződménnyel. A hegyek V alakban, egy keskeny résen át engedik látni az óceánt, és a falu szélén, épp ezzel a V alakkal ellentétesen emelkedik ki egy szikla. Mi rossz időben voltunk, de a napsütéskor állítólag csodálatos spirituális látvány, ahogy a nap sugarai megtörnek ezen a sziklán az óceán felől. De Masca más miatt vált érdekessé a turisták számára.

Masca a kalózfalu

Masca a kalózok rejtekhelye volt, legendák szerint még ma is kincsek vannak a barlangok mélyébe rejtve.Tenerife MascaBeceneve az Elfelejtett Falu, avagy a Kalózfalu. 1991-ben építettek utat ide, addig nem is volt megközelíthető autóval. Éppen az elzártsága révén lett turistalátványosság, mert olyan, mintha az oda látogató visszautazna az időben.
Térképről nézve közel van Santiago del Teide-hez, de a kígyózó szerpentinek igen hosszúvá teszik az utat, ezért viszont kárpótol bennünket a csodás kilátás.
Masca egy csodás kis falu, amely egyikre a legjobb példáknak a természetes építkezésre a Kanári Szigeteken.

forrás:http://www.tenerife-utazas-ingyen.hu/tenerife_latnivalok/masca.php

Itt találkoztunk egy magyar párral, akik németül kérdezték meg, készítenénk-e róluk fotót, majd magyarul tették hozzá, hogy mintha magyar szót hallottak volna. Mint kiderült ők ausztriában élnek, innen a német. A srácnak Nikonja volt, ahogy Ferinek is, és közölte is, hogy nem szívesen adja oda hozzá nem értő kezeknek. Feri utólag mondta, hogy minden automatára volt rajta állítva, meg még ott a helyszínen azért a vakut levette róla :) Mi csináltunk róluk képet az ő Nikonjukkal, ők meg csináltak rólunk képet a mi Nikonunkkal. 

Csodálatos kis falu volt, de mégis kissé nyomasztó volt látni, hogy a helyiek ott élnek, a bácsikának az alsógatyája is ki van akasztva teregetve, mi turisták meg feljogosítva érezzük magunkat ott mászkálni, fotózni őket és az élőhelyüket. 20 év múlva csak egy kihalt turistalátványosság lesz az egész. A sziget felhős volt ezen a napon, így turistás programhoz ez mégis ideális is volt, napozós, strandolós program nem lett volna ideális. Bár elkezdett szemerkélni az eső, végül megúsztuk, hogy elázzunk.

Mascában vásároltunk egy szuvenírt, egy kis tálkát. És vettünk mandulát és fügét is, mivel a reggelinél már loptam 1-2-t, szalvétába elcsomagolva :). Annyira finom volt, finomabb mint az itteni bonni, amit azóta vettünk. Később a reptéren Feri is választott magának egy szép kis aranyos, sokkal színesebb tálkát emlékül, így eme két szuper kis tálkácska, magvakkal mindig megtöltve emlékeztetnek minket itthon Mascára, és az egész kanári-szigeteki utunkra.

img_7352.jpg

img_7564.JPG

Végül elindultunk visszafelé, a kanyargós utakon lefelé a parthoz, vissza a szállodához. Reménykedtünk benne, hogy lesz egy pakrolóhely a szálloda közelében. Így is lett, minden nap ott parkoltunk a szálloda melletti parkolóban, és mindig épp egy üres hely volt amikor odaérkeztünk. :) kb. 10-15 percünk maradt, amíg jöttek értünk a katamaránosok. Ez annyira volt elegendő, hogy felcuccoljunk a szobába, pisiljünk és lerohanjunk a szálloda elé. Jött is egy emberke, kb 15 perc alatt kocsival kiértünk a Puerto Colon-i kikötőbe.

Ott egy nénike adott két nagy táblát, amik a belépők voltak az Éden Katamaránra. De mviel sok idnőnk volt még, kávéztunk egyet.  Mivel én már a sok kanyargós úttól visszafelé kezdtem rosszul lenni, és mivel tudom milyen motorcsónakázni is, és ugye Lloret de Mar-ban sem éreztem túl jól magam a hajókázás során, bevettem egy advilt még a szállodában. Féltem is kicsit a katamarántól, mennyire gyorsan fogunk menni kifelé az óceánra, és hát mégis csak 2 órán át leszünk a vizen. Ahogy láttuk gyülekezni a népeket, hamar világossá vált hogy 3 angol családdal fogunk menni, akiknek egy tucat gyereke van babától a 10 éves korig kb minden korosztály képviseltette magát. Ők nem tétováztak babakocsikkal fel a katamarán orrához előre. Hát én ezt így be nem vállaltam volna, de egyúttal sejtettem azt is, hogy a kormányos óvatosan fogja navigálni a hajót. Ugye minnél lassabb, annál jobban hullámzik, felveszi az óceán mozgását, de ha gyorsul, de mégsem elég gyors, akkor a hullámok miatt keményen ütközik a vízzel az orra, és akkor pattog az ember. Hát mi így indultunk el, inkább lassan, de biztosan. Nem is gyorsított be igazán egyszer sem. 

Az odafelé vezető út kicsit rövidebbnek tűnt, mivel belefutottunk a delfinekbe. Őket csak 50%-osra ígérik, mivel mindig másfelé kószálnak. A bálnáknak fix helyük van, ott ahol a két sziget, Tenerife és La Gomera között 2000 méter mély a víz. Ezt a területet jellemzi a biológiai sokféleség, ezen a területen virágzik a tengeri élet. A bálnák is itt élnek.

Ha bár nem terveztünk a blogba videókat, ezt az egyet mégis elkészítettem, így lesz teljes ez a mai napi beszámoló. Egy rövid kis ízelítő az óceáni életből. Delfinekről, és a bálna család legkisebb tagjáról. A kis bébi bálna hangját is lehet hallani ha igazán fülelünk. :) Pilot Whale-nek hívják, a katamaránon is azt mondták a 3 tagú kis bálna család itt él, és mindig így együtt láthatóak. Most a kicsi beúszott a két hajó közé, mivel mellettünk egy vitorlás is őket figyelte. Utólag megnéztük, és a besorolása érdekes, magyarul Globicephala, azaz rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfin a neve, besorolása viszont cet: "A Globicephala az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjébe és a delfinfélék(Delphinidae) családjába tartozó nem". Mi végül maradtunk a bálnánál. :)

Fantasztikus volt a saját élőhelyükön látni ezeket a gyönyörű lényeket :) Nagyon megvoltunk hatódva. Bár hamar elszállt az érzés, hiszen a kis bébi bálna megtekintéséhez, hogy közel kerülhessünk, le is lett állítva a motor, azaz csak az óceán hullámai dobálták a katamaránt. Ennek eredményeképp szépen sorban mindenki kezdett rosszul lenni. A kisbaba bömbölt, egy másik anyuka majdnem rókázott már, amikor elkezdték osztogatni az üdítőket. Kólát kértem, mivel az segít, és így is lett, miután újra járt a motor, én már csak élveztem a visszafelé vezető utat, ami sokkal hosszabbnak tűnt, és láttuk azt is, bizony jó messzire behajóztunk a partoktól. Feri ekkorra csendesedett el :) és fehéredett el igazán. Szegénykém eléggé rosszul volt. Nem bírta végül az ő gyomra sem a kiképzést, bár végül a fedélzeten senki sem hányt, csak a nagyon rosszullevősek a hátsórészbe költöztek át az orról. ez a babát is megnyugtatta, biztos ő is rosszul volt. Ferivel viccelődtem kicsit, mivel a Masca út után, hányingerem volt, ő azt mondta, "Ez csak pszichés, gondolj arra hogy jól vagy, és jól leszel". Mondtam most én is, "Ez csak pszichés" :) Persze hogy nem az. :) Akárhogyis, vétek lett volna kihagyni. A kikötés után az emberke hozta is a kocsit, vissza is vitt minket a szállodába. Épp vacsora kezdésre értünk vissza. Ferinek nem sok kedve volt hozzá, mert még nem igazán jött helyre, én viszont éhes voltam. Így csak kis pihenőt tartottunk előtte. A biztonság kedvéért  a Jeepet is lefotóztuk, hogy ha már éjszakára ott marad, tudjuk bizonyítani azt is, hol hagytuk és milyen állapotban. 

Vacsora után egy új útvonalon kezdtük meg esti sétánkat. Egy panelházsor mellett, ami lehet kiadó apartmanokat is tartalmazott. Bár bizonyára jobb egy panelféleségben úgy élni, ha egy pálmafa kukucskál be az ablakon. :) Mellette volt egy nagy stadion is, aminek a reflektorjait korábban már távolabbról láttuk. Sokat hülyéskedtünk pálmafahajas fotókkal, de itt sikerült igazán jó fotókat készíteni pálmalevél póthajakkal mindkettőnknek :) Én mint egy páva, úgy festek :) Épp naplementére értünk le a partra, ami egyszerűen mesés volt. Meg is fogadtuk, hogy utolsó nap kijövünk naplementét fotózni, és elejétől a végéig átélni. Nem sokáigmaradtunk, vettünk 1-2 hazsnos dolgot a közeli bazárosnál, mint cipőfűző kötélnek - végül nem votl rá szükség, de vettünk itthonra is ha már találtunk jó fajtát :) - és vettünk bőrönd mérő mechanikus kis kütyüt is, mivel a norvég légitársaságnál a szokásos 23 helyett csak 20 kg a határ, és mi azt súroltuk, azért is, emrt Feri mini bőröndjébe nem is fért minden, így a nagy bőrönd viszont necces volt. A szokásos 1-2 órás kép másolgatáson, és videókba belelesés után korán ágyba bújtunk, mert tudtuk, hogy másnap a leghosszabb út vár ránk, fel a Teidére, és le a sziget északi csücskéig, a fővárosig, majd vissza.

A bejegyzés trackback címe:

https://tenerifelagomera.blog.hu/api/trackback/id/tr57525400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.